Élménypedagógia- élmény, pedagógia!

Előző bejegyzésemben a tanévkezdés körüli gondolataimat osztottam meg veletek.  Gyűjtögettem, mit is akarok az idén és hogyan.
Ehhez csatlakozva szívesen hallgattam meg dr. Kádár Annamária pszichológussal készült beszélgetést, mely az élménypedagógiáról beszél. Minden benne van, ami nekem fontos, ahogy gondolkodom az iskoláról.
Az iskola legyen élmény, cselevés, tapasztalat, játék!
Hallgassátok meg ti is!
(dr. Kádár Annamária erdélyi pszichológus, Mesepszichológia című könyve nagy sikert aratott itthon is)

Boldog újévet!

Ma volt a nyári szünet utolsó napja! Holnap pedig az új tanév első munkanapja következik. Persze a gyerkők még az utolsó hetet végiglazulhatják, de mi már dolgozni fogunk.
Ilyenkor minimum mély depresszióba szoktam esni, én sem búcsúzom könnyű szívvel a nyártól, nem csak a gyerekek.
Így aztán, nehogy elmerüljek az önsajnálatban, inkább írok egy listát arról, hogy mit várok ettől az évtől:
Utolsó lesz ez az év, sok tekintetben:
- utolsó év kedvenc főnöknőm nyugdíjba vonulása előtt,
- utolsó év, hogy így vagyunk együtt, ebben a körben a Nevtanban, mert vele együtt más is elmegy,
- utolsó év, hogy az önkormányzat a fenntartónk, utána az özönvíz, fogalmunk nincs, hogy mi jön
Első is lesz, több tekintetben:
- első évem, amikor nem járok végre egyetemre, módszerspecifikus képzésre, és megtudom végre mi is az a szabad szombat :)
- első évem, amikor a sulibajárásból felszabadult időmet kreatív ötleteim megvalósítására szánom,
- első évem, amikor nem csak az iskolában próbálhatom ki magam.
Mit szeretnék feltétlenül megvalósítani?
- rendesen vezetni a naplót, és minden adminisztrációt, hogy naprakész legyen (igen, meg fogom tudni csinálni :)
- alkalmazni végre azt a sok mindent, amit az elmúlt három évben megtanultam
- jelen lenni az adott helyzetben, pillanatban, ahelyett, hogy éppen máshová rohannék
- kitágítani a fejlesztés kereteit, ezáltal új dolgokat próbálni, kísérletezni
- az iskolai kollégákkal való munkát más színtéren is folytatni
- feltétlenül szeretném magam a gyerekekkel jól érezni - ez a legmelósabb: erősen kell pedálozni, hogy ők is jól érezzék magukat velem :-)
- annyit vállalni, amit még elbírok, és amennyit a környezetem is elbír
- rendesen eljárni jógázni a tanévben is
- használni ezt a blogot: egyszerre a szakmai életem személyesebb felének megmutatására, egyszerre ismeretterjesztésre, tájékoztatásra.
Most ennyi jutott az eszembe, meglátjuk mire jutok.
Ti hogy kezditek a tanévet? Mik a terveitek? Esetleg világmegváltók is vannak közöttük?

Mire jó egy fejlesztőpedagógus?

Ki a fejlesztőpedagógus? És ki nem az? Sokszor tévesztenek össze minket más szakemberekkel még a pedagógusok is, így azt gondoltam,nem árt, ha leírom, kik is vagyunk, mit is csinálunk.

A fejlesztőpedagógia viszonylag új tudomány, több más pedagógiai tudománnyal rokon. A fogalom létrehozója, a téma első kutatója, Porkolábné dr. Balogh Katalin, az ELTE pszichológiai tanszékének docense volt. Tőle tanultam ennek a szakmának az alapjait.

A fejlesztőpedagógia azokkal a gyerekekkel foglalkozik, akik ép intellektussal rendelkeznek, mégis fejlődésük során valamely területen elmaradnak az életkorukban elvárható szinttől. Ez nem magyarázható értelmi képességük esetleges gyengeségével, sőt nagyon okosak is lehetnek, még sem tudnak megfelelően teljesíteni.

Lemaradásaik több területen mutatkozhatnak: a mozgásuk ügyetlenségében, koordinálatlanságában, a figyelemkoncentráció gyengeségében, illetve a tanuláshoz kapcsolódó képességek alacsonyabb színvonalában.

A témában körülbelül 3 évtizede több irányú, kiterjedt kutatások folynak, sokféle kiindulópontból próbálják megközelíteni az okokat és keresni a megoldásmódokat.

Így egyszerre több fogalom is jelen van a pedagógiai és pszichológiai szakirodalomban: részképesség-zavar, megkésett idegrendszeri fejlődés, tanulási és magatartási nehézség, diszfunkciók, stb.

A szülők és a pedagógusok is találkoznak ezekkel a kifejezésekkel, de sokszor nem-, vagy félreértik ezeket.

Mi a közös a fenti "címkékkel" ellátott gyerekekben: nem betegek, átlagos, vagy átlag feletti intelligenciájúak, mégis valamiért nem tudják azokat az eredményeket felmutatni, melyet a környezetük elvárhatna tőlük. Természetesen nem túlzott követelmények esetén, hanem a mindennapi átlagos tudás területén.

Sokszor jelzik a szülők, hogy gyermekük ügyetlen, nem figyel, nem tanul, nem ért, nem motivált. Ilyenkor elképzelhető, hogy az elmaradások hátterében valamely részképesség nehézség áll, mely hátráltatja őt fejlődésében, melynek feltárása, kezelése a fejlesztőpedagógia hatásköre.

Nem gyógypedagógia, mert nem sérült gyermeket fejleszt, de gyógypedagógus is lehet fejlesztőpedagógus. 

Nem pszichológia, de szükség lehet a fenti nehézségek miatt következményesen jelentkező szorongás, agresszió és egyéb pszichés problémák esetén pszichológus segítségére is. 

Nem pedagógia, mert az óvónő, tanító és tanár sokat tehet a nehézségek megelőzésében, a terápiás időszak alatti megfelelő, támogató környezet megteremtésében, de nem tud speciális fejlesztő eljárásokat egyénileg nyújtani a rászoruló gyermekeknek.

A fejlesztés sokféle módszert használhat, melyet a fejlesztőpedagógus az alapképesítésén túl, módszerspecifikus képzéseken sajátított el. Minden fejlesztő azokkal az eljárásokkal dolgozhat, melyekben ezeken a képzéseken jártasságot szerzett. Így fontos, hogy megtaláljuk azt a szakembert, aki birtokában van az adott gyermek szükségleteinek megfelelő terápiás eljárásoknak.

Hol találkozhatunk fejlesztőpedagógusokkal? 

Nevelési Tanácsadókban, ahol vizsgálatra és terápiára is várják a hozzájuk fordulókat. 

Nevelési-oktatási intézményekben, ahol vagy kihelyezett szakemberként, vagy az intézmény alkalmazottjaként is dolgozhat.

A magánszférában, ahol az utóbbi időben igen széles körben kínálnak különböző foglakozásokat az ép és sérült gyermeknek egyaránt, ezért javasoljuk a szülőknek, hogy minden esetben tájékozódjanak az adott vállalkozás szakembereinek képesítéséről, az alkalmazott fejlesztő eljárásokról. Természetesen ebben a körben is számos remek szakember dolgozik, igyekezve bővíteni a szűkös állami ellátórendszer kapacitását.

Ha gondjuk van, vagy csak kételyük a gyermekük fejlődésével kapcsolatban, érdemes tehát szakemberhez fordulniuk.

Az első bejegyzés nehéz szülés

Fejlesztőpedagógus vagyok. Újszülött blogger.
Jó ideje megvan már ez a blog, agyban, szívben, de valahogy a papíron még sem sorjáztak elő betű formájában a gondolatok.
Több oka is van ennek: az első, és legfontosabb az időhiány. Más volt kigondolni, rögtön megformázni, és más használni is ezt a felületet. Másik ok ezer is van: mindig van más, amit aktuálisan azonnal, de leginkább tegnapra el kell végezni. Tanulás,  munka, család, mind megkövetelik a magukét, és a csendben lapuló blog-gyerek nem szívja a vérem. Így ő maradt utoljára.
Sőt, majdnem a nyári szünetről is lemaradt. Jövő héten irány vissza a munka, anélkül, hogy egy sort  írtam volna?!
Lehetetlen, tehát itt az idő!
Nyáron kicsit csendesült az a sürgető érzés, hogy egy blogban gyűjtsem össze a több éves munkánk során felgyűlt tapasztalatainkat, gondolatainkat, azzal a céllal, hogy a hozzánk fordulónak, vagy csak az interneten kutakodónak eligazítást adjon, de közben nekünk is meg legyen az az örömünk, hogy illanékony munkánknak mégis van valami kézzel fogható (képernyőn látható) eredménye. A nyár a feltöltődés ideje, a lekvárfőzés jobban izgat, mint hogy világmegváltó gondolataimat közöljem. De az idei nyár elég munkásra sikeredett, nem volt benne sok pihenés, így nem kell nagyon messziről visszatérni a dolgos hétköznapokhoz.
A lehetőség adott, hogy szép lassan - ahogyan visszaszokunk a munkába - megírogassam azokat a cikkeket, melyek hasznára válhatnak leendő olvasóinknak. Munkámban társam a kolléganőm, akivel közös az érdeklődésünk, bizonyos részben a munkánk is, így - bár a blogot jelenleg én írom - ötletei, anyagai mindenképpen megjelennek majd az írásokban.
Kikre számítunk, mikor elképzeljük olvasóinkat:
Elsősorban szülőkre, akik a gyermekük nevelése során szembesülnek kérdésekkel, és nem mindig találkoznak a megfelelő válaszokkal.
Kollégáinkra, akik fejlesztőpedagógusok, vagy tanítók, tanárok és igénylik a szakmai együttgondolkodást egy-egy téma kapcsán.
Bárkire, akit érdekel az oktatás-nevelés-fejlesztés témaköre, és kíváncsi, hogyan látja ezt a kérdéskört két fejlesztőpedagógus ma, Budapesten.
És számítunk magunkra is, hiszen a pedagógus szakmai fejlődésének fontos része az önreflexió, a tudatos gondolkodás saját magunkról, a munkánkról, a közöttünk és a gyerekek, felnőttek közötti interakciókról. Ez a blog teret adhat ezeknek a gondolatoknak is.
A kezdet megvolt hát, reméljük a folytatás már egyszerűbb lesz:)