Folytatom a szakvéleményezésről
szóló cikksorozatot. Eddig a szakvéleményezés menetéről és a különböző
szakvéleményező szervekről írtam, majd a vizsgálat menetét tekintettem át. A
vizsgálat után elkészült a szakértői vélemény, így most annak a tartalmát
ismerteti ez az írás.
A vizsgálatok befejezése után 30
napon belül kipostázásra kerül az elkészült szakértői vélemény. Egy példányt a
szülőnek, egyet pedig a oktató-nevelő intézménynek küldenek meg, ahová a
gyermek aktuálisan jár.
A szakértői vélemény tartalmi
részét szintén a 15/2013-as EMMI rendelet szabályozza.
Lássuk, hogyan is néz ki,
részenként!
1. A
tanuló személyes adatai (név, anyja neve, gondviselő neve, lakcíme, jelenlegi
intézménye).
2. A
szakértői vizsgálatot megelőző anamnesztikus adatok rövid leírása.
Természetesen ebben a részben a személyiségi jogok védelmének megfelelően írják
le az anamnézisből kiemelendő, a diagnózist befolyásoló tényezőket. Sokszor
csak az jelenik meg, hogy az anamnézis tartalmaz a diagnózist alátámasztó
adatokat, de ezeket már nem jelenítik meg a véleményben.
3. A
szakértői vizsgálat leírása: maga a vizsgálatról szóló rész több részre
tagolódik, hiszen a különböző vizsgálatokat különböző szakemberek végezték el,
így ők külön-külön leírják a saját területükön tapasztaltakat.
Tehát külön
részben jelenik meg a pszichológiai (esetleg neurológiai), valamint a
pedagógiai és az esetleges kiegészítő vizsgálatok leírása (pl. beszédvizsgálat,
mozgásvizsgálat stb.)
A leírásban a
vizsgáló tapasztalatai jelennek meg, milyen teljesítményt nyújtott a gyermek az
adott feladatokban, hogyan viszonyult
vizsgáló személyhez, a vizsgálati szituációhoz, illetve e vizsgálati
feladatokhoz. Ide kerülnek azok a megállapítások, melyek jelzik, hogy mely
területen voltak nehézségei a gyermeknek a feladatokban. (pl. enyhe tanulási
nehézsége van az olvasás területén).
4. Diagnózis:
a különböző vizsgálati területek összegzése során a szakemberek közösen
állapítják meg a diagnózist. Ez háromféle lehet:
-
a gyermeknek nincs olyan mélységű problémája,
mely a különleges bánásmódot igénylő gyermekek kategóriájába sorolná, ilyenkor
nem rendelnek a szakvéleményhez ellátást.
-
a gyermek problémája a beilleszkedési,
magatartási, tanulási nehézség definíciója alá sorolható (BTM)
-
a gyermek problémája súlyos és tartós, a sajátos
nevelési igény kategóriájába sorolható (SNI). Ebben az esetben a diagnózis BNO
kódot is tartalmaz, ami egy betű-szám kombináció a Betegségek Nemzetközi Osztályozása
szerint. (pl. F.70.)
4.a SNI
státusz esetén a megyei vagy országos Szakértői Bizottság dönt arról, hogy a gyermek a tankötelezettségét integráltan,
vagy magántanulói státuszban köteles teljesíteni. Integráció esetén a Szakértői
Bizottság szakértői véleménye rögzíti annak az intézménynek a nevét, amelyet
kijelöl a gyermek nevelésére-oktatására.
A tapasztalat
az, hogy a vizsgálók igyekeznek a szülővel együttműködésben kiválasztani a
kijelölt intézményt. Ha nincs az iskolától befogadó nyilatkozat, akkor nem
jelölnek ki intézményt, hanem megvárják, míg a szülő keres gyermekének
iskolát-óvodát, majd a befogadó nyilatkozat megléte után jelöli ki az
intézményt. Ez nem rossz gyakorlat abból a szempontból, hogy támogatja a szülő
szabad iskolaválasztáshoz való jogát (amit persze maga az élet korlátoz
azáltal, hogy az iskolák sok esetben elutasítóak az integrált nevelésre).
Ugyanakkor sok esetben nehéz helyzetbe hozza a szülőt, aki kénytelen maga
lobbizni az intézményeknél a gyermeke elhelyezése érdekében. Nem minden szülő
rendelkezik azzal az ismerettel, jogérvényesítő képességgel, hogy egy-egy
elutasítóbb iskolával szemben fellépjen. Sokszor csak a körzetes iskola marad a
választható iskola emiatt, ha az alkalmas a gyermek ellátásának feltételeinek
biztosítására.
5. A
szakértői vélemény a további részben megfogalmazza az ellátásra vonatkozó javaslatokat:
- a terápia
jellegét
- a terápiát
végző szakember végzettségét (pl. logopédus, gyógypedagógus,
fejlesztőpedagógus)
- a terápia
heti óraszámát
- a
fejlesztési területeket
Személyes tapasztalatom,
hogy a kerületi nevelési tanácsadó szakértői véleménye a javaslati rész tekintetében
sokkal részletesebb, a fejlesztés megkezdéséhez jobban használható, mint a
megyei szintű szakértői vélemények. Talán ennek az az oka, hogy a megyei szintű
bizottságok nem feltétlenül vannak jelen az ellátásban, míg a nevelési
tanácsadókban dolgozó kollégák maguk is végeznek (végeztek) terápiás munkát.
6.
A szakvélemény érvényességére vonatkozó részben
megjelölik, hogy melyik tanév végéig érvényesek a véleményben foglaltak,
illetve kijelölik a kontrollvizsgálat idejét. A kontrollvizsgálat az első
vizsgálat után egy év múlva esedékes, a továbbiakban két, majd 3 évente kell
kontrollvizsgálaton megjelenni. 16 éves
kor után (mikorra a tanuló teljesítette a tankötelezettségét) már nem kell
kontrollvizsgálatra menni, az utolsó kiállított szakértői vélemény marad
érvényben.
7.
A szakértői vélemény tartalmával kapcsolatosan a
bizottság kikéri a szülő véleményét, a tájékoztatás után a szülő írásban
nyilatkozik arról, hogy egyetért-e annak tartalmával. Amennyiben nem ért vele
egyet, jogában áll az illetékes Kormányhivatalnál 15 napon belül fellebbezni.
Ekkor a Kormányhivatal elrendelheti a gyermek újabb vizsgálatát egy
feljebb-viteli szervnél (pl. megyei vagy országos szintű Szakértői
Bizottságnál).
8.
Dátum, aláírások, pecsét.
Hát ennyi! Nem kevés, és sokszor
kínai, ami benne van. A következőkben a tartalmi részt fogom részletesen
leírni, kitérve azokra a terminusokra is, melyek a laikusok számára idegenül és
sokszor ijesztően hatnak. Innentől viszont már maradok a szakterületemen: a
tanulási nehézségeknél, illetve a diszes tüneteknél, mivel az egyes
fogyatékossági tipusokhoz nem értek (mogzás , hallás, látás, értelmi
fogyatékosságok), az nem az én asztalom.