2013. október 5., szombat

Lecke One Braing Tuning tanulásmódszertan tábor

Nagyon régen nem írtam erre a blogomra. Éreztem sokszor a hiányát, de a napi problémamegoldás kötötte le az energiáimat.

Mindenki hallott a közoktatás átalakításáról, melyek az én helyzetemben is jelentős változásokat generáltak. Nem volt egyszerű így kezdeni az évet, ez mindenben pár hét csúszást eredményezett. Mostanra kialakultak a keretek, lett végre órarendem, így végre az érdemi munkával tudok foglalkozni. Ez végre felszabadít némi időt és sok energiát arra, amire igazán szeretném.

Mielőtt elkezdeném az ez évi bejegyzések sorát, kívánkozik egy kis nyári visszatekintés.

Már régen szeretnék beszámolni nyári táborunkról, amit 6-7-8. osztályosoknak tartottunk, kolléganőmmel augusztus közepén. 
Tanulásmódszertan táborunkban nyolc lelkes fiatal egy héten keresztül kereste velünk, hogyan tanulhat hatékonyabban, mik azok az erősségek, amikre az otthoni felkészülésük során támaszkodhatnak, milyen külső és belső erőforrást mozgósíthatnak ahhoz, hogy javuljanak eredményeik.

A csoport minden tekintetben heterogénnek bizonyult: életkorban, tanulmányi eredményekben, képességekben, habitusban. Egyszóval szépen reprezentálták az iskolai tanulókat: ilyenek voltak és olyanok, emilyenek és amolyanok, mindenki egyedi és megismételhetetlen.
Ideálisan alakult a fiúk és lányok aránya és szerencsésen párokra lehetett őket osztani egy-egy feladathoz.

Naponta 4 órát töltöttünk együtt. Számunkra nagy kihívás volt, hogyan foglalkozzunk a nyári nagy melegben úgy a tanulással, hogy ne emlékeztessen az iskolára, ne vegye el a kedvüket. A lelkesedés, az aktivitás, és a csoport összetartozásának kialakulása igazolta, hogy ezen a téren sikeresek voltunk.




Az öt nap során foglalkoztunk a különböző intelligencia típusokkal, tanulási stílusokkal. Megtapasztaltuk erősségeinket és gyengeségeinket. Kipróbáltuk, milyen terjedelmű az auditív és a vizuális emlékezetünk, mennyi ideig és milyen színvonalon tudjuk figyelmünket koncentrálni. Ennek megfelelően felosztottuk a délutáni tanulási időnket, kijelöltük a koncentrálás és a pihenés fázisait. 

Az emlékezet fejlesztéséhez különböző mnemotechnikai eljárásokat próbáltunk ki. Többféle információt tanultunk meg kezelni és megjegyezni: képeket, adatokat, verset és idegen szavakat. Mindenki kipróbálhatta, hogy mennyiben segíti a memorizálásban a saját tanulási stílusához igazodó technika.

A szövegértés-szövegfeldolgozás területe hangsúlyos volt a tábor tematikájában. Ennek nehézségei sok tanulónk életét megkeserítik, ha ez nem működik, hiába minden befektetett energia, nem jönnek az eredmények.
Első lépésként a szavak megértésére helyeztük a hangsúlyt: listát készítettünk minden, általunk nem értett szóról. Megkerestük azokat a forrásokat, ahol utána tudunk nézni az ismeretlen szavaknak. Ezután újabb lista következett a szöveg kulcsszavairól, melyet újságírói technikával, a kulcskérdések segítségével határoztunk meg. A kulcsszavakból vázlat, majd gondolattérkép (mind map) készült. 




Sokan megcsillogtatták rajztudásukat is, számos nagyon szép rajzos gondolattérképet alkottak a gyerekek.
Látszott az örömük, amikor visszamondták a feldolgozott szöveget és felismerték mennyi energiát spóroltak a fenti technikák alkalmazásával.

Az utolsó nap a tanulással kapcsolatos pszichés tényezők kerültek terítékre. Egy imitált feleltetési szituációban szorongató érzés volt látni, hogy a gyerekek milyen félelmeket élnek át a számonkérés során. Sokuk negatív önértékeléssel éli meg a hétköznapjait, teljesítményüket jóval a valóságos alatt értékelik. Kevés sikerélményt tudtak még a jó tanulók is magukénak. Az iskola mindnyájuknak a versengést, a megmérettetést és az előrevetített kudarcokat jelentette.
Szomorú volt látni mivé válik sokunk erőfeszítése...

Az utolsó napon megismerkedtünk azokkal a negatív önértékelést tápláló gondolatokkal, téveszmékkel, melyek általánosak a gyerekek között. Megvizsgáltuk, mi ezeknek a gondolatoknak a kiinduló pontjai, illetve hogyan tudunk megküzdeni ezekkel. Találtunk sok-sok pozitív gondolatot, amivel az iskolai nehézségeken úrrá lehetünk. Összeállítottunk egy - a jógán- alapuló gyakorlatsort a lazításra, az izgalom legyőzésére, a koncentráció növelésére.

Zárásként az öt nap ismereteit rendszerbe foglaló társasjátékot játszottunk.

Minden gyerek egy-egy lapbookot készített a hét során, melyet az utolsó napon hazavittek. Reményeink szerint elő-előveszik és átnézik a tartalmát, segítve ezzel most már önálló, otthoni tanulásukat.

Nagyon sokat tanultunk mi is ez alatt a hét alatt a gyerekektől. Nagyon jó kis csapat lettünk, a gyerekek hamar megtalálták a közös hangot, jól összekovácsolódtak. Hihetetlen toleranciáról és együttműködésről tettek tanúbizonyságot. Jó volt látni, hogy a versenyhelyzet kiiktatása valódi kooperációt, aktivitást és pozitív viszonyulást hozott elő belőlük. 
Voltak nehézségeink, de senki sem futamodott meg. 
Lelkesedésükben minden nap a tízes skálán kilenc pont fölé értékelték a programot. Nagylelkűek voltak velünk, mert mi enélkül is nagyon élveztük a tábort, ez már csak a hab volt a tortán:)

A kibővített programmal az idei tanévben iskolásainkat bombázzuk. Alig várjuk, hogy új csoporttal új tábort indítsunk.



2013. május 24., péntek

Nyári intenzív tanulásmódszertani kurzus nagyobbaknak

A Mocorgóház Fejlesztő Központ felsősöknek készülő nyári kurzusát ajánlom szeretettel figyelmetekbe:)


Lecke One Brain Tuning®

Miért jársz iskolába? Tudod a választ?
Tudsz mindent, amit eddig tanítottak Neked?
Vagy inkább az szeretnéd tudni, hogy hogyan tanuld meg azt, ami igazán érdekel, és hogyan hangolódj rá arra, ami nem a szíved csücske?

Keressük együtt a választ ezekre a kérdésekre!

Legyen a tanulási idő egyre rövidebb, a tanulás egyre élvezetesebb!
Segítünk, hogy egyre magabiztosabban állj a tanuláshoz, és egyre sikeresebb légy!

Várjuk a 6.-9. osztályos fiatalokat intenzív tanulás-módszertani kurzusunkra, hogy megtanuljanak minél jobban tanulni és a fenti célokat könnyebben  elérni.

A foglalkozásokat a Mocorgóház Fejlesztő Központ sok éves tapasztalattal rendelkező, tanulásmódszertanban képzett fejlesztőpedagógusai tartják.


Időpontok: 2013. augusztus 12- 16. 9-13-ig vagy 2013. szeptember 2-6. 14-18-ig.

Helyszín: Budapest, I. kerület Hattyú utca.

Bejelentkezés, további tájékoztatás: leckeone@gmail.com


Info: www.mocorgohaz.hu

2013. május 6., hétfő

Nyári tábor felhívás


Az alábbiakban a Mocorgóház Képességfejlesztő Központ nyári táboráról olvashattok. (Ez most itt a reklám helye). Ajánlom magunkat szeretettel. Mi nagyon készülünk rá! Kevés hely van még kiadó:)

Mocorgó nyári tábor


Augusztus 26-tól 5 napos nyári napközis fejlesztő tábort szervezünk. A tábor célja, hogy a 4-8 éves korosztály részére komplex, intenzív fejlesztést nyújtson. Tematikájában a szenzomotoros mozgásfejlesztés, a kognitív fejlesztés, a beszéd, és kommunikáció elősegítése, valamint a pozitív énkép kialakítása és az önbizalom növelése kap helyet, melyek a sikeres iskolai beválást segítik.
A gyerekekkel képzett pedagógusok, gyógypedagógusok és önkéntes segítők foglalkoznak részben a Mocorgó Fejlesztő Központban, részben a Móricz Gimnázium tornatermében.
A tábor reggel 8.30 és délután 17.00 között tart nyitva.
  
Érdeklődés, előjelentkezés: mocorgohaz@gmail.com címen. A jelentkezőknek június elején szülői értekezletet tartunk.
Várjuk a gyerekeket szeretettel!

Tévé, könyv témakörben ragadtam

Akik olvasták már az eddigi bejegyzéseimet, tudják, hogy ha az olvasásról van szó, rosszabb vagyok a legelszántabb hittérítőnél. A gyerekeknek folyton könyveket dugdosok az orruk alá, és minden erőmet igyekszem latba vetni, hogy hazavigyék, és otthon rakják el valamelyik sarokba:)
De: vannak sikereim, néhányan olvasnak, önszántukból, vagy némi kényszer hatására:) Ez utóbbit szelíd ráhatásnak is nevezhetnénk.
Most viszont nem állom meg, hogy ne idézzem azt a verset (nagy kedvencem Varró Dani fordításában), ami oly híven fejezi ki a témában gondolataimat, hogy ha magam költő lennék, pont így írtam volna meg.
(Köszönet Andreának, akinél ráakadtam a facebookon).

Saját gondolataim köszönnek vissza, egy magasabb szintre emelve.

Vegyétek szeretettel!

Varró Dániel: Tanács a televíziózással kapcsolatban
Roald Dahl versének fordítása

Az a legfontosabb dolog
(A gyerekekre gondolok),
Hogy SOHA, SOHA nem szabad,
Hogy tévéműsort lássanak –

Sőt, legjobb, ha a bárgyu láda
Már be sem kerül a szobába.
Amerre csak jártunk, a tévét
A gyerekek szájtátva nézték.

Két-három óra meg se kottyan,
Csak néznek, míg a szemük kipottyan.
(Múltkor is láttunk egy helyen
Tíz szemgolyót a szőnyegen.)

Csak ülnek, néznek, néznek, ülnek,
Míg hipnózisba nem kerülnek,
S a sok szennytől, mit egyre néznek,
Olyanok lesznek, mint a részeg.

Ó, persze, tudjuk, csendbe vannak,
A falnak fejjel nem rohannak,
Nem kezdik egymást hasogatni,
Hagynak nyugodtan mosogatni,

Míg fő az étel, hűl a lekvár –
De azon eltűnődtetek már,
Hogy ez a rémséges doboz
Miféle dolgokat okoz?

ELSORVASZT MINDEN ÉRZETET!
MEGHAL BELÉ A KÉPZELET!
Az észt betömi, eldugítja!
A gyereket úgy elbutítja,

HOGY TÖBBÉ BIZTOSAN NEM ÉRT MEG
TÜNDÉRVILÁGOKAT, MESÉKET!
Az agya lágy lesz, mint a sajt!
FEJÉBEN DUDVA, GAZ KIHAJT!
NEM IS TUD MÁST, csak nézni majd!

„Na jó! – mondjátok majd. – Na jó!
De ha a televízió
Nincsen, mivel foglaljuk el
A drága gyermekünk, mivel?"

Ezt fogjuk akkor válaszolni:
Míg nem volt még e bamba holmi,
Míg e szörnyet fel nem találták,
Mit csináltak vajon a drágák?

Hát elfelejtettétek volna?
Ezt mondjuk lassan, szótagolva:
OL... VAS... TAK...! És OLVASTAK és
OLVASTAK, s még ez is kevés

Volt nekik, OLVASTAK tovább!
Fél napjuk olvasásból állt!
A polc könyvekkel volt tele,
A föld, az asztal is vele,

S az ágy mellett, a szobába
Még több könyv várt elolvasásra.
Sok szép mese, volt benne sárkány,
Volt indián, cet és királylány,

Kincses sziget, és messzi partok,
Hová sok csempész lopva tartott,
Kampó kezű, komor kalózok,
Egy elefánt, ki csak hallózott,

És rémes, éhes kannibálok,
Üstbe ki tudja mit dobálók...
Mily könyveken busult-vidult, ó,
Az a sok régi-régi lurkó!

Hát kérve kérünk titeket,
A tévékészüléketek
Dobjátok el, s mi hely marad,
Oda tehettek polcokat,

A polcra végig könyveket,
Hadd ontsanak csak könnyeket,
Hadd rúgkapáljanak a kölkök,
A nyelvük hadd legyen csak öltött –

Ígérjük, nem kell félnetek,
Ha vártok egy vagy két hetet,
A drágalátos gyermekek
Egyszercsak rájönnek maguktól:
Egy könyvtől lennének nagyon jól.

S ha már olvasnak ők – juhéj!
Szívükben árad szét a kéj,
Érzékeik kiélesednek,
Nem értik majd, hogy mit szerettek

Az émelyítő, a silány,
Hülye, idétlen masinán.
S azok a drága gyermekek
Hálásak lesznek majd neked.


2013. április 3., szerda

Mocorgóház szülőklub


Április 15-én 17 órától Mocorgó Szülőklub!
Téma: az iskolaérettség és a beiskolázás. Beszélgetünk az iskolai beváláshoz szükséges fizikai és értelmi képességekről, szociális érettségről, nyelvi készségekről, valamint a beiskolázással kapcsolatos jogszabályi háttérről.


Várjuk a szülőket szeretettel!
A Mocorgóház szakemberei
Info, regisztráció: mocorgohaz@gmail.com

2013. március 31., vasárnap

Könyvajánló 3.

Megint eszembe jutott néhány könyv, amit szívesen ajánlok mind a szülőknek,mind a gyerekeknek.

Az első egy külalakjában is gyönyörű könyv. Grafika és szöveg együtt szövik a történetet, a képek is mesélnek,általuk is alakul a történet. Sőt, a képek adják az igazi értéket a könyvnek, teszik varázslatossá a történetet. Film is készült belőle, én nem láttam, maradok az olvasásnál:)

Címe: A leleményes Hugo Cabret 
Egy kisfiú kalandos és viszontagságos története egy különleges szerkezettel a párizsi vasútállomás rejtett zugaiban.

10 éves kor körül bátran ajánlanám, azoknak is, akik megijednek a vastag könyvektől. Ha meglátják mennyi kép van benne, rájönnek, hogy a könyv töredékét kell csak elolvasni. Nehezen olvasó fiataloknál ez lehet a mézesmadzag.




A másik könyv már nagyobbaknak szól, 13-14 éves kor körül adnám a kezükbe. Tipikusan kamasz könyv- van benne szerelem, lázadás az iskola ellen, romantika, haverok, ökörködés. Mégis ott van benne a komolyabb tartalom is - szembesülés a betegséggel, a halállal. Mellékszereplőként ott egy meghatározó személy: az Álmodozó névre keresztelt irodalomtanár, aki nem a tananyagot, hanem az életet tanítja. A könyv írója egy fiatal középiskolai tanár, Alessandro d'Avenia, aki fantasztikus érzékenységgel tud egy hullámhosszon gondolkodni tanítványaival. Született pedagógus, pszichológiai érzékkel megáldva. Nagy rajongója vagyok az írásainak, követem a blogbejegyzéseit, lesem a youtube-on a videóit, így nyugodtan lehet engem elfogultsággal vádolni:)
Sajnos magyarul csak ez a könyve elérhető, de szívesen ajánlom kamaszokkal együtt élő szülőknek és pedagógusoknak, sokat okulhatunk belőle!

A könyv címe: Fehér, mint a tej, piros, mint a vér
Épp a jövő héten mutatják be Olaszországban a belőle készült filmet, ha elér hozzánk, olyan sikere lehet a fiatalok körében, mint annak idején a Házibulinak volt - ha van még, aki emlékezhet rá. :)


Jó olvasást!

2013. március 29., péntek

A tanulási nehézséggel küzdő gyerekek tanórai megsegítése

A fejlesztőpedagógus munkája nem lehet eredményes, ha nem team munkában valósul meg. Igazán akkor tudunk segíteni a tanulási nehézséggel, zavarral küzdő gyermeken, ha együttműködünk magával a gyerekkel, szüleivel és többségi tanítóival.

A team munka nálunk az ún. Segítő team működtetésével valósul meg: ez egy olyan csapat, melyben a gyerek érdekében együtt dolgoznak a szakemberek (fejlesztőpedagógus, utazó gyógypedagógus, iskolapszichológus, gyermekvédelmi szakember, családgondozó, védőnő, osztályfőnők, érintett szaktanárok, napközis nevelő). Tehát egy-egy tanuló kapcsán minden érintett fél együttműködése vezet a leghatékonyabb segítséghez.

A nálam fejlesztett gyerekek többsége már szakvéleménnyel rendelkezik, melynek javaslati részében egyértelműen megfogalmazott a lemaradás mértéke, annak területei és a segítségadás módja. Ma a törvényi rendelkezések lehetővé teszik, hogy az iskola a szakértői véleményben leírt javaslat alapján mentesítő határozatot hozzon, azaz előírja az egyéni bánásmód, egyéni haladás lehetőségét, esetleg résztantárgyak, vagy egész tantárgyak osztályozása alóli felmentését.



A különböző szakértői bizottságok ( a Nevelési Tanácsadó március 1-től, mint Tankerületi Szakértői Bizottság szintén szakértői véleményt készít) változatos javaslatokat szoktak megfogalmazni a gyerekekkel szembeni bánásmódra vonatkozóan. Ezek az eltérések a vizsgáló hely szerint, a vizsgáló személy szerint és természetesen a vizsgált gyerekek egyedi problémája szerint némileg eltérhetnek egymástól.

Egyben azonban hasonlítanak: a többségi pedagógus (osztálytanító, szaktanár) felé is megfogalmaznak ajánlásokat, hiszen ezt számukra törvényi előírás és lehetőség is.

Sokszor tapasztalom, hogy az osztályban dolgozó kollégák számára a szakvélemények nem teljesen érthetőek, nehezen tudják mindennapi munkájukra lefordítani. Szívesen segítenének a gyerekeknek, csak épp nem tudják hogyan. Ezért talán nem haszontalan, ha megosztok néhány ezzel kapcsolatos gondolatot.

A tanulási nehézséggel küzdő gyermekek többsége lasabban sajátítja el a tananyagot. Sérült az ingerfeldolgozás bemeneti rendszere: nem megfelelő vagy az észlelés, vagy a megértés, vagy a tárolás. Ez azt jelenti, hogy nagyon fontos, hogy megtaláljuk azt az erős oldalát, ahol az információ nagyobb eséllyel eljut hozzá, és meg is marad a fejében. Az erős oldal használata nagyobb sikerélményhez juttatja, kompenzálhatja a nehézségeket, miközben természetesen a fejlesztő foglalkozásokon zajlik a gyenge oldalak fejlesztése.

Tehát, ha egy gyerek vizuálisan gyenge, nehezen olvas, a látott ingereket nem tudja megjegyezni, de jól tanul hallás útján, akkor ne habozzunk őt ezzel megsegíteni. A szöveget olvassuk föl számára, kérjük meg erre a szülőket is. Ha nagyobb osztálylétszámnál gondot okoz ez számunkra, használjuk ki a tanulópárban rejlő lehetőségeket: mindkét félnek hasznos, annak a tanulónak is, aki segít és annak is, akit segítenek.
Volt olyan tanítványom, - egy diszlexiás kislány -, aki miután egyest kapott a szövegértő dolgozatára, ugyanazt a szöveget egyszer meghallgatva, 100%-ban helyes választ adott a kérdésekre ( amit szintén felolvastam neki). Kérdés, hogy akkor az ő szövegértése most egyes, vagy ötös? Mit mértem? Ebben az esetben az önálló olvasása volt egyes, hiszen olyan gondja volt a technikai kivitelezéssel, amely nem tette lehetővé a szöveghez való hozzáférését. Ezért van diagnózisa arról, hogy diszlexiás. 

Önálló feladatmegoldásnál, dolgozatoknál tehát fel kell olvasnom a feladatokat, és meg kell győződnöm róla, hogy a gyerek megértette, hogy mit kell csinálnia. Ez megint csak nem lehetetlen, hiszen az osztályban biztos van jópár olyan gyerek, akinek ez jól jön, belőlük szervezhetek egy csoportot, akik meghallgatják a feladatot, míg az ügyesebbje ezt önállóan elvégzi.

A dolgozatok esetében a legtöbbször azzal a megoldással találkozom, hogy a fejlesztésre szoruló tanuló is ugyanazt a dolgozatot kapja,mint a többiek, csak 
- több időt kap a feladatok megoldására, pl. írhatja a szünetben, vagy a következő órán is
- néhány nehéznek ítélt feladatot a pedagógus áthúz, ezt nem kell a gyereknek megcsinálnia.

Én egyik változatot sem tartom szerencsésnek. A több időt azért nem, mert az amúgy is fáradékonyabb gyereket jobban megterheljük, mint a jobban haladó társait. Ha a dolgozat a szünetre nyúlik, a büntetés már dupla. Tehát jobb, ha kevesebb feladatot kap, annyit, amennyit ő is képes 45 perc alatt megoldani.
Ezt a megoldást azonban ne a fölös feladatok áthúzásával tegyük. Azt üzenjük vele: erre úgy sem vagy képes. Arról nem is beszélve, hogy a sok felesleges vizuális inger mennyire megzavarja azt, aki nehezen választja el egymástól a lényeges és lényegtelen dolgokat.

A megoldás a külön feladatlap szerkesztése. Macerás, de megéri. Semmivel sem kerül több időbe, mint megíratni a rosszul sikerült dolgozat javítódolgozatának a javítódolgozatát. A fejlesztőpedagógussal karöltve még könnyebb, hiszen hasznos lehet látni, hogyan érvényesülnek a fejlesztő szempontok az adott tanuló esetében. 
Az átszerkesztett dolgozat a következő módon készüljön:
- legyen világos szerkezetű! Nem szerencsés egy feladatot több alrészre bontani, ha mégis szükséges, ezek egymástól jól elkülönülten jelenjenek meg. (Előfordulhat, hogy ha a feladat a) pontja bal oldalon van, a b) pont pedig mellette a jobb oldalon, akkor a tanuló úgy halad a következő feladatra, hogy a b) pontot nem is látta.)
- az instrukciók egyszerűek és világosak legyenek, kerüljük az összetett mondatokat. Legjobb, ha lépésenként haladva kérjük számon az anyagot, nem egyszerre egy feladatban több dolgot.
- nagyobb betűmérettel segíthetjük az olvasást, hab a tortán: ha megtehetjük, nyomtassuk világoskék lapra a fehér helyett.
- döntsük el, hogy mit szeretnénk számonkérni: 
pl. ha az írásbeli összeadás technikájának elsajátítását akarom megmérni egy matematikai nehézséggel küzdő gyermek esetén, megtehetem ezt olyan összeadások feladásával is, amelyben az egyes helyiértékek összeadásakor nem kell tízes átlépéssel számolni.
- ha egy gyereknek sérültek a nyelvi készségei, akkor jobb, ha a számonkérés nem esszé jellegű feladatokkal történik. Megoldható a kösd össze, húzd alá a helyes megoldást, egészítsd ki típusú feladatokkal is. 
- ne vegyük el a magasabb osztályba járóktól sem a segédeszközöket! A matematika dobozt nem csak az első-második osztályban lehet használni, később is hasznos segítség. Minden, amit a gyerek jól tud használni, jöhet: az ujjai, a számegyenes, a százas tábla, a szorzótábla. Olvasásnál nem baj, ha  a tévesztett betűpár ott lapul a tolltartóban és bármikor rá lehet pislantani. 
- memoriternél nagy segítséget jelent, ha karikatúraszerűen egyszerű ábrákkal lerajzoljuk a verset (szép gyűjteményem van vicces rajzokból, hiszen mindenféle asszociáció megengedett.) A felmondásnál - ha szükséges- legyen előtte a rajz. Ugyanígy a "tanulós" tárgyaknál jól jön a gondolattérkép.

Sokat segíthetünk, ha figyelünk arra, hogy a nehézséggel küzdő tanulóink számára a saját dolgainak megszervezése akadályokba ütközik. Gondoskodjunk arról, hogy fel legyen írva a leckéje, akkor is, ha azon az osztályfokon ez már nem a pedagógus feladata. Itt is segíthet egy ellenőrző kérdés, vagy a barátai közül kiválasztott tanulópár.
Gyakran a felszerelés hiánya is problémát okoz, és rengetegszer panaszkodnak a szülők, hogy valójában ott volt a kérdéses könyv, füzet a táskában, csak a gyerek nem találta. Igen, ennyire rosszul tájékozódnak a saját holmijaik között is!

A szülők is segíthetnek azzal, hogy jelölik a különböző tantárgyhoz tartozó eszközöket, pl. nagy segítség, ha egy tantárgyhoz tartozó tankönyvek egyforma címkét, vagy akár egyforma borítót kapnak. 

Ne feledjük: a fentiek olvasása során egy gyámoltalan gyerek képe rajzolódhat ki előttünk. Ez csak az érem egyik oldala. A tanulási nehézséggel küzdő gyermek bizonyos dolgokban elmarad az életkorában elvárható szinttől. Ezért soha ne az életkorát, hanem a lehetőségeit nézzük. Mindegy, hogy hány éves, az a fontos, hogy azt kérjük számon, amit még meg tud tenni, ne azt, amire képtelen.
Ez áldozatot jelent, pedagógustól és szülőtől egyaránt. Ez - jobb esetben - egy átmeneti állapot, de ezzel a hozzáállással segítünk, hogy ne alakuljanak ki másodlagos, viselkedéses tünetek a gyereknél, ami állandósíthatja a nehézségeket, és megnehezíti a beilleszkedést és felzárkózást. 
Biztos ismeritek Ti is a mondást, a nyúltól senkise várja, hogy repüljön, az elefánttól se, hogy könnyedén ugráljon. Mi se várhatjuk el a gyerektől, hogy olyasmit tegyen, amire nem képes. De segíthetjük, hogy egyszer majd képes legyen rá.

Úgy látom, hogy ezt a témát befejezni nem tudom, csak abbahagyni. Később folytatom még, mert kimeríthetetlen.
Szívesen venném, hogy ha népes olvasótáboromnak van kérdése, ötlete a fentiekkel kapcsolatban, akkor feltenné kommentben. Akár konkrét eseteket is szívesen megosztok, tanuljunk egymástól!A párbeszéd híve vagyok:)