2014. május 5., hétfő

Szakvéleményes sorozat - A szakvélemény tartalma


Folytatom a szakvéleményezésről szóló cikksorozatot. Eddig a szakvéleményezés menetéről és a különböző szakvéleményező szervekről írtam, majd a vizsgálat menetét tekintettem át. A vizsgálat után elkészült a szakértői vélemény, így most annak a tartalmát ismerteti ez az írás.



A vizsgálatok befejezése után 30 napon belül kipostázásra kerül az elkészült szakértői vélemény. Egy példányt a szülőnek, egyet pedig a oktató-nevelő intézménynek küldenek meg, ahová a gyermek aktuálisan jár.
A szakértői vélemény tartalmi részét szintén a 15/2013-as EMMI rendelet szabályozza.
Lássuk, hogyan is néz ki, részenként!
1.       A tanuló személyes adatai (név, anyja neve, gondviselő neve, lakcíme, jelenlegi intézménye).

2.       A szakértői vizsgálatot megelőző anamnesztikus adatok rövid leírása. Természetesen ebben a részben a személyiségi jogok védelmének megfelelően írják le az anamnézisből kiemelendő, a diagnózist befolyásoló tényezőket. Sokszor csak az jelenik meg, hogy az anamnézis tartalmaz a diagnózist alátámasztó adatokat, de ezeket már nem jelenítik meg a véleményben.


3.       A szakértői vizsgálat leírása: maga a vizsgálatról szóló rész több részre tagolódik, hiszen a különböző vizsgálatokat különböző szakemberek végezték el, így ők külön-külön leírják a saját területükön tapasztaltakat.
Tehát külön részben jelenik meg a pszichológiai (esetleg neurológiai), valamint a pedagógiai és az esetleges kiegészítő vizsgálatok leírása (pl. beszédvizsgálat, mozgásvizsgálat stb.)
A leírásban a vizsgáló tapasztalatai jelennek meg, milyen teljesítményt nyújtott a gyermek az adott feladatokban, hogyan viszonyult  vizsgáló személyhez, a vizsgálati szituációhoz, illetve e vizsgálati feladatokhoz. Ide kerülnek azok a megállapítások, melyek jelzik, hogy mely területen voltak nehézségei a gyermeknek a feladatokban. (pl. enyhe tanulási nehézsége van az olvasás területén).

4.       Diagnózis: a különböző vizsgálati területek összegzése során a szakemberek közösen állapítják meg a diagnózist. Ez háromféle lehet:

-          a gyermeknek nincs olyan mélységű problémája, mely a különleges bánásmódot igénylő gyermekek kategóriájába sorolná, ilyenkor nem rendelnek a szakvéleményhez ellátást.

-          a gyermek problémája a beilleszkedési, magatartási, tanulási nehézség definíciója alá sorolható (BTM)


-          a gyermek problémája súlyos és tartós, a sajátos nevelési igény kategóriájába sorolható (SNI). Ebben az esetben a diagnózis BNO kódot is tartalmaz, ami egy betű-szám kombináció a Betegségek Nemzetközi Osztályozása szerint. (pl. F.70.)

4.a SNI státusz esetén a megyei vagy országos Szakértői Bizottság dönt arról, hogy  a gyermek a tankötelezettségét integráltan, vagy magántanulói státuszban köteles teljesíteni. Integráció esetén a Szakértői Bizottság szakértői véleménye rögzíti annak az intézménynek a nevét, amelyet kijelöl a gyermek nevelésére-oktatására.
A tapasztalat az, hogy a vizsgálók igyekeznek a szülővel együttműködésben kiválasztani a kijelölt intézményt. Ha nincs az iskolától befogadó nyilatkozat, akkor nem jelölnek ki intézményt, hanem megvárják, míg a szülő keres gyermekének iskolát-óvodát, majd a befogadó nyilatkozat megléte után jelöli ki az intézményt. Ez nem rossz gyakorlat abból a szempontból, hogy támogatja a szülő szabad iskolaválasztáshoz való jogát (amit persze maga az élet korlátoz azáltal, hogy az iskolák sok esetben elutasítóak az integrált nevelésre). Ugyanakkor sok esetben nehéz helyzetbe hozza a szülőt, aki kénytelen maga lobbizni az intézményeknél a gyermeke elhelyezése érdekében. Nem minden szülő rendelkezik azzal az ismerettel, jogérvényesítő képességgel, hogy egy-egy elutasítóbb iskolával szemben fellépjen. Sokszor csak a körzetes iskola marad a választható iskola emiatt, ha az alkalmas a gyermek ellátásának feltételeinek biztosítására.
5.            A szakértői vélemény a további részben megfogalmazza az ellátásra vonatkozó        javaslatokat:
- a terápia jellegét
- a terápiát végző szakember végzettségét (pl. logopédus, gyógypedagógus, fejlesztőpedagógus)
- a terápia heti óraszámát
- a fejlesztési területeket
Személyes tapasztalatom, hogy a kerületi nevelési tanácsadó szakértői véleménye a javaslati rész tekintetében sokkal részletesebb, a fejlesztés megkezdéséhez jobban használható, mint a megyei szintű szakértői vélemények. Talán ennek az az oka, hogy a megyei szintű bizottságok nem feltétlenül vannak jelen az ellátásban, míg a nevelési tanácsadókban dolgozó kollégák maguk is végeznek (végeztek) terápiás munkát.
6.       A szakvélemény érvényességére vonatkozó részben megjelölik, hogy melyik tanév végéig érvényesek a véleményben foglaltak, illetve kijelölik a kontrollvizsgálat idejét. A kontrollvizsgálat az első vizsgálat után egy év múlva esedékes, a továbbiakban két, majd 3 évente kell kontrollvizsgálaton megjelenni.  16 éves kor után (mikorra a tanuló teljesítette a tankötelezettségét) már nem kell kontrollvizsgálatra menni, az utolsó kiállított szakértői vélemény marad érvényben.

7.       A szakértői vélemény tartalmával kapcsolatosan a bizottság kikéri a szülő véleményét, a tájékoztatás után a szülő írásban nyilatkozik arról, hogy egyetért-e annak tartalmával. Amennyiben nem ért vele egyet, jogában áll az illetékes Kormányhivatalnál 15 napon belül fellebbezni. Ekkor a Kormányhivatal elrendelheti a gyermek újabb vizsgálatát egy feljebb-viteli szervnél (pl. megyei vagy országos szintű Szakértői Bizottságnál).


8.       Dátum, aláírások, pecsét.


Hát ennyi! Nem kevés, és sokszor kínai, ami benne van. A következőkben a tartalmi részt fogom részletesen leírni, kitérve azokra a terminusokra is, melyek a laikusok számára idegenül és sokszor ijesztően hatnak. Innentől viszont már maradok a szakterületemen: a tanulási nehézségeknél, illetve a diszes tüneteknél, mivel az egyes fogyatékossági tipusokhoz nem értek (mogzás , hallás, látás, értelmi fogyatékosságok), az nem az én asztalom.






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése