2012. december 12., szerda

Tanulói életpálya modell

Rég írtam a blogra. Elsöpörtek a hétköznapok. Marad a téli szünet, akkor kiírom magamból, ami bennem ragadt.
Addig magyarázkodásnak legyen elég annyi, hogy az elmúlt hetekben elkezdődött az iskolák átadása-átvétele, mi meg keressük még a helyünket a rendszerben. Közben igyekszünk úgy dolgozni, hogy szó ne érhesse a ház elejét, bár a törvény és a rendelet között félúton elveszni látszott egy darabon a fonál. Most már csak abban lehetünk biztosak, hogy semmi sem biztos. Amúgy strucc módjára bedugtam a fejem a homokba, és mint a bulldog, megyek csak előre, kézen fogva a gyerekeket. Jobbat úgy sem tehetünk. Ha ez kevés lesz, akkor már úgy is megette a fene.

Most a sok bennem ragadt téma helyett ide másolok egy máshol megjelent írást. Az eredeti az Oktpolcafe-n olvasható, Radó Péter tollából. Elsőre humorosnak tűnik, másodjára már inkább sírjunk, mint nevessünk.
Drága Pistikéim pedig még nem is sejtik, hogy fogaskerekek egy gépezetben...

Íme az írás, ki-ki eméssze a maga tapasztalatai alapján:


Pisti tanulói életpálya modelljéről


Kovács Pisti az óvó nénik kedvence volt: élénk, okos, imádni való rossz kölyök. Néha összetört valamit, néha dulakodott a többiekkel egy-egy játékért, rendszeresen átszökött egy másik csoportba, és ha kimentek az udvarba, mindig utána kellett vinni a sapkáját. Csak a gond volt vele, de lehetetlen volt haragudni rá. Nagycsoportos korában már felismert minden autómárkát és gond nélkül elolvasta a boltok nevét az utcán. (A CBA-t néha ABC-nek olvasta, de ezt tették a szülei is.) 2013 nyarán Pisti betöltötte a hatodik életévét és jogkövető magatartást tanúsítva szeptemberben bevonult az iskolába. Már alig várta.


Blanka néni, a tanító néni is imádta Pistit, de képtelenség volt tanítani miatta. Pisti folyamatosan belebeszélt mindenbe, nem bírt a helyén maradni és mindent megtett, hogy észrevetesse magát. Pisti állandó bohóckodása Blanka néni idegeire ment. Rávett egy fiatal gépészmérnök végzettségű pedagógiai asszisztensként alkalmazott közmunkás fiút, hogy néhány órára üljön be Pisti mellé az utolsó padba, de ez sem sokat javított a helyzeten. Az ötödik órában általában Pisti már nem bohóckodott, hanem hisztizett vagy lefeküdt a földre, szopta az ujját és a kis teherautójával játszott. Hetente háromszor a második órára esett a tornaóra, ezért Pisti az első és második szünetet rohangálás és játék helyett átöltözéssel töltötte. Ezeken a napokon Pistivel különösen nehéz volt. Tornaórán sem mozgott sokat, mert a tornateremben 2-3 osztály tolongott egyszerre. Pisti lelkesen rajzolta az ó és í betűket a pici vonalkák közé, ahová szinte soha nem fértek be, de Pisti azért elégedett volt velük. Mégsem kapott szinte soha napocskákat a füzetébe, mint a többiek. Fejben jól összeadta a számokat és hangosan kiabálta is az eredményt, de nem nagyon ért rá leírni őket a füzetébe, ezért matekórán sem kapott napocskákat.
Blanka néni rávette Pisti szüleit, hogy vigyék el a nevelési tanácsadóba. Ott lelkiismeretesen meg is vizsgálták, és heti egy óra egyéni fejlesztést javasoltak. Mivel ekkor már nem volt külön napközis tanító néni, senki nem tudott vele foglalkozni. Hetente egyszer Blanka néni félreültette Pistit a délutáni órákon és külön gyakoroltatta vele az ó és í betűket. Ezt Pisti nagyon unta. Pisti haragudott a szüleire is, mert nem hittanra, hanem erkölcsre íratták. A bácsi szerint, aki a hittanosokat tanította, Jézuska jobban szereti őket, mint az erkölcstanosokat, ezért karácsonykor biztos szebb ajándékokat hoz majd nekik. A hittanosok állandóan csúfolták az erkölcstanosokat, ezért sok gyereket átírattak a szüleik. Pistit nem, hiába könyörgött.
Pisti félévi bizonyítványában nagyon sok volt a hármas. A második félévben már Blanka néni sem szerette Pistit. Blanka néni mindig nagyon rosszkedvű volt, de senkivel sem kiabált annyit, mint Pistivel. Mivel a többi gyerek tudta, hogy Blanka néni nem szereti Pistit, mert ő a legrosszabb és legbutább, sokat csúfolták és senki nem játszott vele. Emiatt Pisti haragudott rájuk, és ha csak tehette elvett tőlük valamit, hogy sírjanak. Amikor év végén Pisti egyest kapott magyarból Blanka néni elküldte egy szakértői bizottságba, hogy irányítsák át sni-be, de nem lehetett, mert nem volt elég alacsony az intelligencia hányadosa. Azt mondták, hogy jól tud olvasni, csak írni nem tud jól.
Utána alsóban már nem bukott többször, mert Blanka néni elment kozmetikusnak, Dóra néni, aki a helyére jött, pedig nem buktatott meg senkit. Igaz, nem is kiabált, ha Pisti rossz volt vagy nem csinált leckét. Pisti mégis félt Dóra nénitől. Másodikos korában Pisti otthon a számítógépen már nagyon gyorsan írt és ott senki nem javítgatta a helyesírási hibáit. Az iskolát már nagyon utálta.
Amikor 2017-ben felsős lett, összevont osztályba került, mert a jobb tanulók, akiket fizetős egyetemre szántak elmentek nyolcosztályos egyházi gimnáziumba. Pisti általános tagozatos osztályát a gyengébbekből rakták össze, akik jól elvoltak, mert nem vártak tőlük sokat. Pisti tanulás nélkül is megkapta a hármast a legtöbb tantárgyból. Egyetlen tantárgyból volt csak ötöse, informatikából, amit hatodiktól kezdtek el tanulni. Szerencséje volt, mert az informatikát tanító nyugdíjas matektanárt nem zavarta, hogy Pisti mindent sokkal jobban tud nála. Ha valamit a tanár nem tudott Pisti segített neki, cserébe használhatta az iskola gépeit és hazavihetett minden szoftvert, amit az iskola ingyen megkapott. Hetedikben félévkor ennek is vége lett, mert a tankerület átvitette az egyetlen virtuális valóság interface-t egy másik iskolába, Pisti sulijában csak ócska lapos monitorok és több mint tízéves lerobbant digitális táblák maradtak. Az összes többi tárgyból ketteseket és hármasokat kapott.
Ötödikes korában Pisti elkezdett focizni, de nem csinálta sokáig, mert az egész napos iskola miatt állandóan elkésett az edzésről. Hatodiktól délután járt fizetős külön angolra, amit az iskolában tartott egy tanárnő egy másik közeli iskolából. Egy darabig járt fizetős úszásra is kora reggelenként, de azt csak egy rövid ideig tudták fizetni a szülei. Pisti felsős korára már lehiggadt, az iskolát végigunatkozta és utálta a tanárait. Mivel megtanulta néma gesztusokkal kimutatni az utálatát az érzés kölcsönös volt.
Hetediktől a szülei erősen a sarkában voltak, hogy tanuljon jobban, ha azt akarja, hogy felvegyék egy szakiskolába és nem akar hídosztályba kerülni, mint olyan sokan az osztályában, akiket felsőben kibuktattak. Pisti nem volt meggyőződve arról, hogy még három évig iskolába akar járni, de az a szakiskola mellett szólt, hogy ott már csak heti 12 órája lett volna, abból is öt a tesi. Végül is bejutott egy kereskedelmi szakiskolába, ami sokban hasonlított az általános sulihoz, mert ott sem vártak tőle semmit. Ideje nagy részére valamelyik CBA-ba rakta ki a suli, ahol árufeltöltést csinált és takarított. Pisti gyorsan rájött, hogy árufeltöltést akkor is csinálhat, ha nincs meg a szakiskolai papírja. Amint betöltötte a 16-ot, otthagyta a sulit. Állást viszont egyetlen boltban sem kapott, mert már fizetni kellett volna neki a minimálbért. Maradt a közmunka a kertészetnél vagy a vízműveknél.
Pisti 18 éves korára meg volt győződve arról, hogy minden jó állást a zsidók kapnak és azért nincs pénze az államnak munkanélküli segélyre, mert el kell tartani a cigányokat és a nyuggereket. Intelligens volt, torrentoldalakról letöltött interaktív filmek nézése közben tökéletesen megtanult angolul és mindenkit levert, aki belekötött. Egy nemzeti önvédelmi körben nagyon jól megtanult számszeríjjal lőni, ami komoly tekintéllyel ruházta fel. Barátnője nem volt, alkalmi kapcsolatai mind a neten jöttek össze.
2026-ban, 19 éves korában Pisti átszökött a szlovák-magyar határon, elbuszozott Londonba és az EU Magyar Menekült Programján keresztül megszerezte a munkavállalási engedélyt. Csak a kis teherautóját és a netpad-jét vitte magával. Londonban beállt egy indiai boltjába egy nemzeti önvédelmi körös haverja mellé. Intézte az online rendeléseket és feltöltötte a polcokat
.