Viszont: van hit és erkölcstan órájuk, mindennapos tesijük, időnként a 7. órában, nehéz iskolatatyójukról nem is beszélve.
A sok különóra eredményeként a magyar órák száma kettővel csökkent, így roham léptekkel kell betűket tanulni. Az új tanterv szerint legalábbis kellene: akár heti 4 betűcskét is.
Szegény tanító nénik a maguk helyzete és vérmérséklete szerint reagálnak a dolgokra: halad a tanmenettel és frusztrálódik, gerjesztve a szülők és gyerekek frusztrációját; más lemarad és aggódik, mikor és minek a rovására fogja megtanítani; megint más megtalálta a lesz...m tablettát és lassan, komótosan halad, ahogy a gyerek bírja.
Ugye tudjuk mi az áldiszlexia? Termeljük! Ezzel tömegével lesz a fejlesztőpedagógusnak munkája, pedig dehogy erre vágyik!
Nálatok is ez a helyzet??
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése