Nagyon-nagyon régen nem írtam új bejegyzést a blogra. Ez idő alatt sem tétlenkedtem, hanem rengeteget dolgoztam, és ezáltal számos élménnyel gyarapodtam. Pozitív és negatív egyaránt van közöttük, persze a végkicsengés mindig pozitív, különben nem lenne értelme holnap felkelni :)
A sok élmény aztán úgy kavarog az emberben, mint a hópihék a szélben, az sem tudom, melyik után kapjak.
Az idei év nehezen indult, a törvényi változások vicces helyzeteket teremtettek, de mi dolgozunk rendületlenül. Feladatunk a feladat ellátása, vagy a feladat kipipálása? Ezt nem tudnám megmondani. A rászoruló gyerek sok, mi kevesen vagyunk, bővítésre most sincs lehetőség. Így lehetséges, hogy már megint közel 60 gyerek jár hozzám fejlesztésre, ami lássuk be, heti 21 órában nonszensz.
Közben itt a mindennapi testnevelés, etika, ilyen és olyan szakórák, ami azt eredményezi, hogy délután még 8. órában is elfoglaltak a gyerekek. Alig tudok időpontot egyeztetni, az órarendem permanens alakulásban van. Lassan feladom, várom a gyerekeket akkor és abban a felállásban, amikor és akivel éppen arra járnak... Majd differenciálok:)
Azért nem panaszkodom, a gyerekek megvannak, és ez örömmel tölt el. Folytatom a kultúrmissziómat is: új könyveimből olvasok fel, remélem, valahogy még rákapnak az olvasás ízére. Színházba is készülök velük, meglátjuk mi lesz belőle, majd beszámolok róla, ha összejön. Ültetgetem a magocskákat, meglátjuk, kibújnak-e a földből.
Örömöm így is van sok, így most ezekből szemezgetek:
- Régi és új tanítványok sokszínű egyvelege, mindenkit másért lehet szeretni, és mással tudnak az agyamra menni :)
- SNI gyerek nagy-nagy sikere az iskolai évfordulón, köszönöm neki, hogy az "én gyerekem".
- Jól alakuló csoportfoglalkozás kamaszokkal, igazi kamaszos lendülettel.
- Már van tükörtáblám, kedves karbantartó kolléga jóvoltából, hála neki.
- Még kedvesebb kollégám pozitív visszajelzése az egyik gyerkőcömről, aki az utóbbi egy évben rengeteget fejlődött - kibújt a csigaházból és analfabétából írástudóvá kezd válni.
- Rám figyelő nagy szemek, mosolyra húzódó szájak.
- Facebookos feladatbankom elindulása, és kezdeti döcögés utáni még csikorgó-nyikorgó működése.
- A Mocorgóház idei beindulása, újabb lehetőség a tanulásra és fejlődésre, új világ nyílik a picikkel.
- Szokásos de mindig értékelt megtartó ereje a munkacsoportunknak.
- Együtt gondolkodás, egyszerre rezdülés.
- Jókedvű reggelek, fáradt délutánok, de nem érzem nyűgnek, amit csinálok, ez ajándék.
Mindeközben sok téma megfordult az agyamban, amiről írni szeretnék, így nekilátok az írásnak és igyekszem ilyen nagy szünetek nélkül folyamatosan vezetni a blogomat. (Ez még nem újévi fogadalom, és a fogadalmaim betartásával eddig is voltak nehézségek, gyaníthatóan ezután is lesznek:)
De meglepetéssel tapasztaltam, hogy vannak olvasóim, ez pedig már kötelez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése