Szeretném, ha minden gyerekről így gondolkodnánk, így viszonyulnánk hozzájuk. Azon kell dolgoznunk - minden szülőnek és minden pedagógusnak -, hogy mindegyikük (egészséges, beteg, autista, "diszes", stb.) képes legyen úgy repülni, ahogyan csak a legjobban tud. Úgy tanulni, ahogyan csak a legjobban tud, úgy boldogulni, ahogyan csak a legjobban tud.
Ma volt nálam egy kislány. Hozott nekem egy rajzot, mely egy lovat ábrázolt. Maga a csoda, ahogy ez a pici másodikos kislány azt a lovat lerajzolta. Sosem tudnék ilyen jól rajzolni (csak, ha őt másolnám). A ló mellé egy vers is járt, hosszan, folyékonyan mondta, beleéléssel. Múltkori találkozásunkkor énekelt is, tisztán, csillogó szemmel. Olvasni csak akadozva tud, számolni még annyira sem... Szerencsére olyan tanító néni tanítja, aki látja benne a gyönyörű pillangót! Csak remélni merem, hogy az iskola nem fogja később sem letörni a szárnyait...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése