Az első bejegyzés nehéz szülés

Fejlesztőpedagógus vagyok. Újszülött blogger.
Jó ideje megvan már ez a blog, agyban, szívben, de valahogy a papíron még sem sorjáztak elő betű formájában a gondolatok.
Több oka is van ennek: az első, és legfontosabb az időhiány. Más volt kigondolni, rögtön megformázni, és más használni is ezt a felületet. Másik ok ezer is van: mindig van más, amit aktuálisan azonnal, de leginkább tegnapra el kell végezni. Tanulás,  munka, család, mind megkövetelik a magukét, és a csendben lapuló blog-gyerek nem szívja a vérem. Így ő maradt utoljára.
Sőt, majdnem a nyári szünetről is lemaradt. Jövő héten irány vissza a munka, anélkül, hogy egy sort  írtam volna?!
Lehetetlen, tehát itt az idő!
Nyáron kicsit csendesült az a sürgető érzés, hogy egy blogban gyűjtsem össze a több éves munkánk során felgyűlt tapasztalatainkat, gondolatainkat, azzal a céllal, hogy a hozzánk fordulónak, vagy csak az interneten kutakodónak eligazítást adjon, de közben nekünk is meg legyen az az örömünk, hogy illanékony munkánknak mégis van valami kézzel fogható (képernyőn látható) eredménye. A nyár a feltöltődés ideje, a lekvárfőzés jobban izgat, mint hogy világmegváltó gondolataimat közöljem. De az idei nyár elég munkásra sikeredett, nem volt benne sok pihenés, így nem kell nagyon messziről visszatérni a dolgos hétköznapokhoz.
A lehetőség adott, hogy szép lassan - ahogyan visszaszokunk a munkába - megírogassam azokat a cikkeket, melyek hasznára válhatnak leendő olvasóinknak. Munkámban társam a kolléganőm, akivel közös az érdeklődésünk, bizonyos részben a munkánk is, így - bár a blogot jelenleg én írom - ötletei, anyagai mindenképpen megjelennek majd az írásokban.
Kikre számítunk, mikor elképzeljük olvasóinkat:
Elsősorban szülőkre, akik a gyermekük nevelése során szembesülnek kérdésekkel, és nem mindig találkoznak a megfelelő válaszokkal.
Kollégáinkra, akik fejlesztőpedagógusok, vagy tanítók, tanárok és igénylik a szakmai együttgondolkodást egy-egy téma kapcsán.
Bárkire, akit érdekel az oktatás-nevelés-fejlesztés témaköre, és kíváncsi, hogyan látja ezt a kérdéskört két fejlesztőpedagógus ma, Budapesten.
És számítunk magunkra is, hiszen a pedagógus szakmai fejlődésének fontos része az önreflexió, a tudatos gondolkodás saját magunkról, a munkánkról, a közöttünk és a gyerekek, felnőttek közötti interakciókról. Ez a blog teret adhat ezeknek a gondolatoknak is.
A kezdet megvolt hát, reméljük a folytatás már egyszerűbb lesz:)